BudGuide.eu

A Hadtörténeti Intézet és Múzeum falain belül megismerkedhet a magyar katonai múlt írott és tárgyi emlékeivel. Középkori páncélok, viseletek és sok más érdekesség azoknak, akik érdeklődnek a magyar hadtörténet iránt.
A belépés ingyenes!
Fotójegy: 600 HUF/fő
Videójegy: 1200 HUF/fő
Nyitvatartás:
április 1. és szeptember 30. között
Hétfőn zárva!
Kedd - Vasárnap: 10.00 - 18.00

október 1. és március 31. között
Hétfőn zárva!
Kedd - Vasárnap: 10.00 - 16.00

A földszinten megtekinthető kiállítások:

Kard és koszorú
A kiállítás a millennium alkalmából 2000. november 16-án nyílt meg. A kiállított tárgyak segítségével megismer­hetjük a Magyarországon és a magyarság által használt katonai jelképeket, jelképrend­szereket és azok változásait a honfoglaláskortól egészen nap­jainkig. Miért is érdemes megnézni a kiállítást? Tallózzunk a látnivalók színes forgatagában!
A honfoglalás korából származó tarsolylemezek, övveretek mellett láthatjuk az őseink által használt reflexíjat, amelynek pusztító nyílzáporától egész Európa rettegett. A lovagkor regényes világát különböző kétélű, egyenes pengéjű kardok, sisakok idézik fel: mellettük sem mehetünk el csodálat nélkül. Érdemes rápillantani a teljes testet fedő gótikus vértezetre, s elgondolkodni azon, hogy ebben – esetenként fürgén – mozogni, harcolni kellett.
Továbbsétálva a XV. század viseletébe öltözött könnyűfegyverzetű, lovon ülő huszár ötlik szemünkbe: a keleti eredetű, ívelt szablya és a jellegzetes csúcsos, ún. rákfarkas sisak. Kideríthetjük, mi a különbség a kard a pallos és a szablya között? Elgondolkozhatunk azon, hogy a huszáröltözet jellegzetes darabjai (a tarsoly, a szablya, csákó), akárcsak a fegyvernem használata a 18-19. századra egész Európában, sőt az egész világon elterjedtté vált: Oroszországtól az amerikai polgárháborúig minden hadsereg kötelékében feltűntek a huszárok.
A kitüntetéseken, jelvényeken a katonai reprezentáció, mint az állami-uralkodói reprezentáció leképeződése éppúgy nyomon követhető, mint a viseleti kiegészítőkön, az okiratokon, díszkiadású könyveken, a mindennapi élet használati tárgyain: csákórózsán, kardbojton, a fegyverek pengéjén, a vagy egy táncrenden, csészén, fafaragványon. Jelképpé emelkedhetnek a különböző fegyvertípusok: az ágyúcsövek, a pisztolyok, sőt robbanószerkezetek is; nemkülönben a sisak, a trombita, a dob, a vadászkalap, a havasi gyopár, a babér- vagy tölgykoszorú, vagy a halálfej.
Kalandozásunk során érdemes egy pillantást vetni az 1848 - 1849-es forradalom és szabadságharc idejéből származó, trónfosztás után készült zászlóra, amelyen a magyar korona helyén – a véráldozattal járó küzdelemre utalva – a kiállítás címét adó kard és koszorú díszeleg. Érzékelhetjük, miként változott a zászló díszítése az évszázadok folyamán. Súlyos, ezüst- és aranyszállal gazdagon hímzett XVIII. századi példányai láttán a készítésére fordított időmennyiség is elgondolkodtató… A csapatzászló az alakulatot önmagában is jelképezi. Különleges szerepe miatt – a katona a zászlóra (is) esküszik, csatában el nem vesztheti, azzal temetik – különleges tiszteletben és őrzésben részesül. A kiállításon enteriőrként egy zászlóavatási szertartást láthatunk: a zászlóanya ekkor kötötte fel az általa készített szalagot a zászló mellé.
A „boldog békeidők” nyugodt évtizedei, a kibontakozó tömegtermelés a jelképek széles körben való elterjedésére is módot adott: a színes nyomatokba, amelyek az egy-egy fegyvernemtől leszerelt katonát jelenítették meg, csak bele kellett ragasztani az illető katona fényképét, és máris személyes jelleget öltött az ábrázolás. A képeslapok, újságok, kiadványok elterjedése hasonlóan hatott az ezredjelvények, hadi jelképek közismertté válására.
Az első világháború és a forradalmak okozta sokk után a területének harmadát vesztett, nemzetközileg elszigetelt ország saját történelmébe kapaszkodott, s a „dicső múlt” szimbolikájából merített erőt. Nem véletlen, hogy a nemzeti érzést búsongó kuruccal, nyilazó ősmagyarral, török ellen küzdő vitéz harcossal jelképezték, s az ősi magyar jelképek közt feltűnt a turulmadár.
Végezetül a második világháború utáni egyenruha- és zászlóváltozásokat követhetjük nyomon: a szovjet példától, az internacionalista jelképrendszertől indulva eljutunk a rendszerváltást követő honvédségi arculatváltásig: a folyami flottilla matróza és a Magyar Honvédség lobogója búcsúztatja a látogatót, amelyen a turul, a kard, a koszorú, a nemzeti színek és a „Hazáért” felirat látható, amely az ezer év katonai jelképeinek és harcainak emlékét őrzi.
...és legördült a vasfüggöny
Magyarország katonai története 1948-1968
Hazatért gyüjtemények
A '45-ös magyar katonai emigráció írásos-, képi- és tárgyi gyűjteménye

Az első emeleten megtekinthető kiállítások

Makettkiállítás: a magyar és német harceszközök a II.világháborúban

Piavetól a Donig, Dontól a Dunáig
Magyarország katonai története 1918-1948-ig
Az állandó kiállítás "Piavétól a Donig" kalauzol bennünket: a két jelképpé vált folyó közül az első az első világháborús olasz front szimbóluma; a második a sztálingrádi csata során el­szenvedett iszonyatos veszte­ségeké. Magyarország katonai történetéből az 1918. november - 1943. január közti időszakot tárja elénk. Ez a korszak, az I. világháborút követő mintegy negyed évszázad forradal­maival, ellenforradalmával, Horthy Miklós országlásával, újabb világháborúval nemzeti történelmünk egyik legviha­rosabb és legellentmondá­sosabb periódusa.
A tárgyak, dokumentumok, fényképek segítségével tallózhatunk a kor politikai eseményeiben, személyiségei közt, a Magyar Királyi Honvédség, a tengelyhatalmak és a szövetségesek által használt kézi-, könnyű- és nehézfegyverzet, a harcjárművek és repülőgépek érdekes világában.
A kiállítás az I. világháború végén a frontokról vonaton hazatérő katonák impozáns látványi elemével kezdődik. Egy képzeletbeli utca macskakövein járva gazdag fényképválogatás révén kísérhetjük figyelemmel az "őszirózsás" forradalom egymást gyors egymásutánban követő eseményeit, majd a Tanácsköztársaság 133 napját. Közben rápillanthatunk a híres páncélvonat, illetve a Lajta-monitor makettjére, ízelítőt kaphatunk a korra oly jellemző falragaszokból, felidézhetjük a vörös és fehér terror áldozatait, de az első világháború hadifoglyainak máig beszédes emlékeit is.
Megszemlélhetjük a hatalmas "Trianon-zászlót", amely a hagyomány szerint 1920. június 4-én Versailles-ban a két trianoni palota közt lobogott a zászlórudak egyikén, s amelyet a hivatalos zászlólevonáson egy amerikai tiszt állítólag saját kezűleg vett le e szavak kíséretében: "Magyarországnak vége van!"
Ugyanitt láthatjuk a Magyar Királyi Testőrség és a Magyar Királyi Koronaőrök szemet gyönyörködtető díszöltözetét, akik katonai testületként állandó és reprezentatív résztvevői voltak az állami és katonai protokollnak.
Az enteriőr-együttesbe bekukkantva egy tiszti kaszinó-részlet illetve egy lakószoba-belső bemutatásával tárul elénk a tisztek mindennapi, a mai átlagember számára izgalmas, néha meghökkentő tárgyi anyagot is rejtő élete.
Külön tárlót szenteltünk a katonai kitüntetések iránt érdeklődőknek. 1920 után lehetőség nyílott önálló magyar kitüntetési rendszer létrehozására, amelyben az új elemek mellett tovább éltek az Osztrák-Magyar Monarchia kitüntetési hagyományai. A katonák az 1918 előtt adományozott érdemrendeket és kitüntetéseket együtt viselhették az új elismerési jelekkel, amelyeken már hangsúlyosan jelentek meg a magyar nemzeti és állami szimbólumok. Érdemes mindenképp megtekinteni a Magyar Érdemrend Nagykeresztjét, a Magyar Érdemkereszt I. osztályát, a Különös Dicsérő Elismerés Magyar Koronás Nagy Aranyérmét.
Megismerhetjük a korszakban használt zászlókat, az ún. "szabálytalan szabályosokat", majd az 1938. decemberi zászlórendelet alapján készülteket is. A magyar történelem sajátos lovagrendi intézményéhez, a Vitézi Rendhez kapcsolódó tárgyakkal is találkozhatunk a kiállításon. Láthatjuk a Vitézi Rend díszöltözetének egy darabját: egy atillát, továbbá egy 1930-ból származó vitézi székzászlót, valamint a mai napig használatban levő avatási kardot is (vitéz Thurzó György tulajdona).
A trianoni békeszerződés katonai rendelkezései a magyar hadsereg létszámát 35.000, tisztikarét 1750, az altiszti karét 1.313 főben határozták meg. A hadsereg kiegészítésére csak a toborzást engedélyezték. Magyarország területének védelméhez szükséges nagyobb létszámú fegyveres erejét ezekben az években az úgynevezett "rejtett alakulatok": a belügyi illetve a pénzügyi tárcához tartozó vámőrséggel, csendőrséggel, határőrséggel, folyamőrséggel és a rendőrtartalékokkal biztosította. Egyenruháik bemutatásának szerepükhöz méltó tág teret enged a kiállítás; ehelyütt történik utalás a korra jellemző paramilitáris szerveződések, a cserkész- és levente-mozgalom rendeltetésére is.
A magyar haderőt fegyverrel és felszereléssel jórészt a hazai hadiipar látta el, amelyhez az 1938-ban meghirdetett, az újrafegyverkezést célzó ún. győri Program financiálisan is megteremtette feltételeket. A magyar fegyver- és hadianyag-gyártás szellemi hátterét kiváló mérnökök biztosították, például a fegyverkonstruktőr Frommer Rudolf, Gebauer Ferenc, Király Pál, a gépjármű mérnök Winkler Dezső vagy Juhász István. A kiállításban alkalom nyílik néhány általánosan használt, jellemző fegyver kézbevételére is: ily módon a bemutató asztalon elhelyezett tárgyak közül tüzetesen szemügyre vehető például a Mannlicher-ismétlőpuska, továbbá egy világítópisztoly is.
A kiállítás tárgyilagosan foglalkozik az első, illetve második bécsi döntés következtében "visszatért" felvidéki, kárpátaljai, és erdélyi területekre történő katonai bevonulás kérdéskörével is.
Magyarország azon ritka államok közé tartozott ebben az időszakban, amely önállóan is képes volt repülőgép és harckocsi tervezésére, gyártására. Sajnálatos módon e harceszközök többsége ma már leginkább csak fényképeken szemlélhető meg - illetve a kiállításban elhelyezett maketteken: a Héja-, Messerschmitt-, Junkers JU-52 szállító- repülőgépeket, a Toldi, a Turán harckocsikat, a Nimród páncélvadászt, a Csaba páncélgépkocsit, a Zrínyi rohamlöveget és a Botond terepjáró gépkocsit így tudtak a kiállítás rendezői a nézők elé tárni.
Életnagyságban tekinthető meg viszont egy 1915/31M 7,5 cm-es fogatolt hegyi ágyú, lövegmozdonnyal.
A kiállításrész - egyelőre - a Donhoz kiérkező 2. magyar hadsereg történetével zárul: az utolsó teremben a hómezőkön át történő keserves visszavonulás töredékes tárgyi emlékei mellett a német, olasz, illetve szövetséges haderő egyenruháiból, fegyverzetéből is ízelítőt nyújt a tárlat.

 (+36)-1-325-1600
  Budapest, Kapisztrán tér 2-4.

 http://www.militaria.hu

<< vissza